From: http://kifozde.blog.hu

A sakura szó a cseresznyefát és annak virágát jelenti, s ez Japán nem hivatalos nemzeti virága. Évszázadok óta ünnepként tartják számon, mikor tavasszal elborítja a fákat a hófehér vagy világos rózsaszínű sziromtenger. Japánban több tucat cseresznyefajtát tartanak számon, de a többségük csak pár napig virágzik. A japánok sakura időszakát kiemelt eseményként kezelik, ez az ún. hanami. Szótár szerint a hanami annyit tesz, virágnézés, de legtöbbször kizárólag a cseresznyére értik. A hanami egyszerű tevékenység: leülünk egy fa alá, és simán csak élvezzük a rengeteg virág látványát, kikapcsolódunk, pihenünk. A facsoportok távolról úgy tűnnek, mintha felhők lennének. Ha pedig közelről is megnézünk egy-egy virágot, annak egyszerű szépsége ugyanúgy megfoghat minket. Még különlegesebb a látvány, ha egy pagoda, templom vagy szentély kertjében élvezzük a látványt. Sok helyen kivilágítják éjszaka a fákat, ettől még szebbek lesznek.

A hanami lehet egy séta a parkban, hagyományosan azonban piknik a fák alatt – ilyen összejöveteleket már évszázadok óta tartanak Japánban. A szokás a Heian-korban (794–1191) honosodott meg az országban. A virágfigyelést, ahogy egy csomó mást is, a japánok a kínaiaktól lesték el. Ott a császári család, a költők, az énekesek és más nemesemberek szokása volt összegyűlni a kertben a fák alatt, és megünnepelni a virágnyílást.

Napjainkban főleg a nyilvános kertekben tartják a hanamit, sőt, vannak különösen népszerű cseresznyevirágzás-figyelőpontok is. Ez utóbbiak igen zsúfoltak, a jobb helyeket előre le kell foglalni. Elterjedt gyakorlat, hogy korán reggel kirakják a takarót, esetleg megjelölik a helyet a csoport nevével és a buli kezdő időpontjával. Az is előfordulhat, hogy valaki egész nap ott ül, és türelmesen megvárja, míg a többiek megérkeznek a munkából. Japánban a legtöbb iskola vagy nyilvános épület kertjében találunk cseresznyefát. Mivel a tanítási és a költségvetési év is áprilisban kezdődik Hokkaidón, ezért aztán az első nap az iskolában vagy a munkahelyen legtöbbször egybeesik a virágnyílás kezdetével.

A virágzás időpontját meghatározó legfontosabb tényező a földrajzi elhelyezkedés: az enyhébb éghajlaton természetesen korábban nyílik a cseresznye. A déli fekvésű, szubtropikus szigeten, Okinawán már januárban megkezdődik a virágzás, míg északon, Hokkaidón csak késő májusban. A kettő között található nagyobb városokban – Tokióban, Kyotóban vagy Osakában – általában március végén, április elején.

A virágzás hosszúsága is változhat. Az első bimbóktól (kaika) a teljesen kinyílt virágig (mankai) nagyjából egy hét telik el, s egy újabb hét múlva már le is hullnak a szirmok – vége a varázslatnak. A meteorológiai szolgálat külön odafigyel arra, hogy időben figyelmeztesse az embereket a szezon kezdetére. Van az ún. sakura-zensen, ez a virágzásfigyelő mozgalom, ami nyomon követi a történéseket. Ilyenkor mindenki rácuppan a tévére-rádióra, nehogy elmulassza a Nagy Eseményt.

Míg Kínában a cseresznye a női szépséget, a női princípiumot jelképezte, addig Japánban a természet múlandóságát jelenti, hiszen a virágzás oly rövid idő alatt lezajlik. Szimbolizálhatja a felhőket is, a fák formája miatt. A sakura tiszavirágélete, különleges szépsége és gyors halála a halandóságot is megtestesíti, az élet véges voltára emlékezteti az embert. Talán éppen ezért rengeteg témát adott a művészeknek is, sok-sok kép, dal, vers – vagy napjainkban manga, anime, film – született erről, de még musical előadás is szól róla. A II. világháború idején arra is használták, hogy a japánokat motiválják, sőt, manipulálják vele, a hazafiasságukat és a harciasságukat próbálták felpiszkálni. A pilóták sakurát festettek a gépeikre vagy egy ágacskát tettek bele, mielőtt az öngyilkos akcióra indultak. A cseresznyevirág szimbolizálta az élet múlandóságát, és a hulló szirmok jelentik azt az áldozatot, amit a fiatalok hoztak, hogy a császárt szolgálják. A kormány még erre is rátett egy lapáttal, azzal bátorította őket, hogy minden kamikaze lelke reinkarnálódik egy cseresznyevirágban.